Facebook

Cheseaux üstököse 1744

1744 nagy üstököse, amely a C/1743 X1hivatalos jelölést viseli, és amely a Chéseaux üstökös vagy Klinkenberg-Chéseaux üstökös néven ismert igen látványos volt, 1743-ban és 1744-ben volt megfigyelhető. Az üstökös egymástól függetlenül fedezte fel 1743 késő novemberben Jan de Munck, december második hetében Dirk Klinkenbergés négy nappal később Jean-Philippe de Chéseaux. Szabad szemmel is látható volt néhány hónapon át 1744-ben miközben dramatikus és szokatlan látványosságokat produkált sz égen. Abszolút fényessége 0.5 volt, a hatodik legfényesebb a történelemben. Látszó fényessége elérte a -7-et, és így joggal került be a nagy üstökösök közé. Különös nevezetessége volt, hogy hat csóvából álló "legyezőt" növesztett miután elérte perihéliumát.

Ahogy az előző üstökösök és érmek esetében is az üstökös történelmi hátterét David L. Walter kiválóan leírta 1892 januárjában az Americal Journal of Numismatics Volume XXVI. No. 3 megjelent cikkében. Ugyanebben megadta az zseton pontos leírását. Javaslom az érdeklődő olvasónak az eredeti közlemény elolvasását, ha lehetősége van. Itt most idézek a műből, saját fordításomban. (Az idézett részek dőlt betűkkel):

Ez a nagy üstökös, melyet Klinkenberg Harlemben 1743 december 9-én felfedezett, a túlragyogta az első fényességrendű csillagokat is. 1744 január 9-én az üstökös feje, vagy a magja két magnitúdós volt. Februárban fényesebb volt mint a Szíriusz, és február utolsó napjaiban és március elején olyan fényes volt, hogy a nappali égen is látszott, még a Nap jelenlétében is. 

Cheseaux üstököse 1744Arago arról számol be, hogy Heinsius, aki az üstököst Szt. Pétervárról észlelete semmi különöset nem látott rajta január 5-én, de január 25-én észrevett egy háromszög alakú fényes nyalábot, melynek csúcspontja a mag volt, és a Nap irányába szétnyílt, a nyaláb oldalsó szélei elhajlottak, ahogy a Nap hatására kifelé fordultak. Február másodikára ezek a szélek még jobban elhajoltak és a csóva kezdenényei lettek mindkét oldalon, majd a következő napon még jobban kifejlődtek. 

Cheseaux szerint, aki Lausanne-ból észlelt és aki után a csillagászok az üstököst elnevezték hat csóvája volt. Ugyanő elmondja, hogy március 8-án voltak a legjobban láthatóak. A hat széttartó csóva a magból indult ki fénylő görbékként, a külső sugara mintegy hatvan fokos szögben, a legalsó a konkáv rész felé esett.  Cheseaux látta az üstököst felkelni a Nap előtt, és a legyező szerű csóva megjelent a horizont fölött, mielőtt még a mag látható lett volna. Csak egyetlen érmet ismerek erről az üstökösről, amit valószínűleg Breslau-ban (Boroszló) vagy másik sziléziai városban vertek, és bár Gaedechens szintén leírja az érmet, azt nem állítja, hogy hamburgi volna.

comet 1744 obverse

comet 1744 reverse

Előlap. Az üstökös a csillagos égbolt előtt, dél felé haladva (az érmen) csóvája szétágazva számos darabra (ahogy leírtuk). Téli, sík tájkép kopasz fákkal. Szelvényben: 1744.

Hátlap. Felirat hat sorban: WER HAT | DES | HERRN | SINN | ERKANNT? | ROM xi-34 (Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét?. Pál levele a Rómabeliekhez XI.34.) Ezüst. 21 mm.

 A zsetonnak létezik aranyból készült változata is.