Az 1843-as év nagy üstököse

E modern érem tanúsága szerint az 1843-ban feltűnt üstökös sokak számára a világvége eljövetelét jelentette. Ha a korabeli sajtót tanulmányozzuk egy másfajta történet rajzolódik ki.

Mikor az emberek észrevették, hogy valami új tűnt fel az égen az újságokban levelezési hullám indult el. A The New-York Daily Tribune március 14-i számában egy másik újság, a Providence Journal egyik számából idéztek. Az eredeti levelet "C. Brown University" aláírással jegyezték. A szerző hosszabb leírást ad az égi látogatóról, aztán összehasonlítja azt néhány periodikus és történelmi üstökössel. Később ezt írja:  "Volt idő, mikor egy ilyen különös látogató, az égen keresztül lángolva, általános rémületet és megdöbbenést okozott. Az az idő nagyon reméljük letűnt és soha többé nem tér vissza. De a világ nyilvánvalóan nem szabadult meg még teljesen a tudatlanság és babona élesztőjétől. Úgy látszik vannak még közöttünk akik javíthatatlanul igyekeznek azon, hogy az értelmet és a józan észt alárendeljék a leggyerekesebb félelmeknek, és leghóbortosabb és legostobább elképzeléseknek. Az üstökös csóvájánál megjósolt vértanúságuk aligha múlja felül hiszékenységüket. - Vajon létezik-e gyógymód ilyen mértékű tudatlanságra és félelemre nem tudjuk. Jó lenne, ha ezek mégis megfontolnák, hogy az üstökös is része Isten teremtésének. Járják saját és kijelölt útjukat olyan rendben és harmóniában, a bolygómozgás nagy törvényeit tiszteletben tartva, ahogy azt saját kis rendszerünk tagjai teszik. Ezek, mondhatjuk küldöncök, egyik rendszerből a másikba; visszajönnek sok ezer éves útjukról hozzánk, hogy jelentsék nekünk harmónia és rend hatja át az világegyetemet.".

Az érem előlapjának semmi köze nincs az üstököshöz, az 1843-as év egy másik fontos eseményét ábrázolja. Azonban ez az egyetlen olyan érem, ami ezzel a hajas csillaggal kapcsolatos. Térjünk hát vissza a korabeli újságokhoz.

comet 1843 reversecomet 1843 obverse

A publikum nagyon izgatott volt, és The New-York Daily Tribune 1843 március 15-i, szerda reggeli számában néhány olvasói levelet közölnek, mindjárt a címoldalon. A szerkesztők a következő megjegyzéssel indítanak: "Olyan nagy számú levelet kapunk, melyek közlésére nincs helyünk. Egyik levélírónk felveti, hogy a "különös fény", nem is állatövi fény, nem is üstökös - hanem a Nap visszatükröződése a Sziklás Hegység csúcsainak haván!" Később egy másik olvasó "G" aláírással cáfolja, hogy állatövi fény volna, megjegyezve: "A zodiákus fény, Biot szerint, mindig a nap egyenlítői síkjában irányul, ami jól egybeesik az ekliptikával" és " neve a zodiákus zónából ered, ami nyolc fokra terjed ki az ekliptikából mindkét irányba, amely zóna a kérdéses fényjelenséget mindig magában foglalja". Később így folytatja: "A kérdéses 'különös fény', ahelyett, hogy a zodiákus foglalná magába, szombat este, elérte keleti végének északi részével a Gamma Eridani csillagot, ami az egyenlítőtől tizennégy fokra délre, míg az állatöv megfelelő pontja tizenkét fokra északra van, így ez a 'különös fény' huszonhat fokra délre van attól a határtól, ami az állatövi fényt mindig magába foglalja."  

Egy másik olvasó M. F. Maury. Lieut. U. S. Navy tovább ment és némi történelmi háttérrel is szolgált az üstökösről: "Összehasonlítva saját megfigyeléseimet azokkal, melyek az ország különböző részeiből már eljutottak hozzánk, ma már nagyon kevés kétség fér ahhoz, hogy ez egy üstökös csóvája, és hogy maga a feje fényes nappal is látszott keleten a nappali égen szabad szemmel; és ha ez igaz, akkor ami csóva hosszát és a fej fényességét illeti, akkor ezen üstököst a legjelentősebbek közé sorolhatjuk, amelyek valaha feltűntek.  Kr. e. 43-ban a történészek egy nappali fényben is látható hajas csillagról beszélnek. 1402-ben két üstökös fényes nappal, és egyikük csóvája még délben is látszott.  Tycho Brahe  nappal i fényben fedezett fel egy üstököst 1577-ben.  Az 1744-es üstökös nappal is látszott távcső nélkül.  És bár csóvája nem volt olyan hosszú mint ezé, elgörbült és 90 fokos ívet formált; sőt egy időben több csóvája is volt melyek hossza 30 és 40 fok között változott."

Aragonak "a nagy Francia Csillagásznak" az ÜSTÖKÖS! című könyvét újra kiadták 12.5 cent áron, és megjelenését a The New-York Dailiy Tribune március 18-i és más számaiban is hirdették. Advertisement of Arago's book

És végül néhány adat a Wikipédiából. Az 1843-as nagy üstökös, melynek formális jelölése a C/1843 D1 és 1843 I, Hosszú periódusú üstökös volt amly 1843 márciusában nagyon fényessé vált (Nagy Márciusi Üstökösként is ismert). 1843 február 5-én fedezték fel, és gyorsan fényesedve vált nagy üstökössé. A Kreutz napsúrolók közé tartozott, amely család keletkezését a szülő üstökös  (X/1106 C1) 1106-ban bekövetkezett több darabra hullásának köszönheti. Ezek az üstökös a Nap felszínéhez nagyon közel haladnak el - néhány napátmérő távolságra - és ennek következtében gyakran válnak nagyon fényessé.

Az üstökös keringési periódusára a becslések változtak 512 ± 105 évtől (Kreutz klasszikus munkája 1901-ből ), 654 ± 103 év (Chodas2008 nem kényszerített megoldása), 688 év (JPL Horizons barycentrikus megoldása az 1852 epochára), és 742 év (Chodas2008 kényszerített megoldása, amely az  X/1106 C1 üstökössel való feltételezett azonosságon alapul).  De az üstököst csak 45 napon át észlelték március 5-től április 19-ig, és a bizonytalanságok miatt a 600-tól 800 évig terjedő keringési periódus a valószínű.