Az Olbers üstökös 1815-ös felfedezésekor sem volt túl fényes, mindössze 5 magnitúdós. Ha szabad szemmel egyáltalán látható volt, akkor legfeljebb kis csillagként pislákolt az égen. Hogy mégis érmére kerülhetett, azt felfedezőjének köszönheti.
Heinrich Wilhelm Matthias Olbers (1758 – 1840) német orvos és amatőrcsillagász volt. Tanulmányainak befejezése után Brémában orvosként praktizált. Éjszakánként azonban otthonának legfelső szintjén berendezett csillagvizsgálójából megfigyeléseket végzett. Ezek során fedezte fel a második kisbolygót a Pallast, és a negyediket, a Vestát. Összesen hat üstököst is felfedezett, nevét az 1815-ben felfedezett 69 és fél év keringési idejű periodikus üstökös a 13P/Olbers jelölésű viseli. Ez utóbbit elnyúlt pályája és hasonló keringési ideje miatt Halley-típusú üstökösnek is nevezik.
Olbers halálának 150. évfordulójára, 1990-ben kiadott német ezüst emlékérem hátoldalára került fel leghíresebb felfedezéseivel egyetemben üstököse. Középen a Nap, körülötte a két kisbolygó, a Pallas és a Vesta, és a 13P/Olbers üstökös elnyúlt pályája. Az 1846-ban - tehát Olbers halála után - felfedezett Neptunusz pályája minden bizonnyal azért került az éremre, hogy az üstökös jelentős naptávolságát érzékeltesse. A Neptunusz és a kisbolygók nevei mellé felkerült csillagászati jelük is, ahogy az Olbers korában szokás volt. Köriratban felül: "ENTDECKER, ARZT UND ASTRONOM", azaz felfedező, orvos és csillagász. Alul "PALLAS-28.3.1802 · VESTA-29.3.1807 · KOMET OLBERS-6.3.1815", azaz felfedezéseinek pontos napja olvasható.
Az előlapon Olbers félig balra néző portréját láthatjuk. Köriratban felül: "150. TODESTAG WILHELM OLBERS 1990", azaz Olbers halálának 150. évfordulója, alul pontos születési és halálozási dátuma látható.
Létezik még olyan érem, amely az Olbers üstökösről - igaz csak szövegesen - megemlékezik. Azt az érmét, ahogy Olbersről készült továbbiakat is, itt talál.