Igen különleges eset, ha egy kisbolygó, egy aszteroida, amiben lényegében semmi különös nincs külön érmet kap. Mégis ez történt.
A 3288 sorszámú kisbolygót Hans-Emil Schuster német csillagász fedezte fel 1982 február 28-án. Az égitest az Amor típusú kisbolygók családjába tartozik. Ezek a kisbolygók a Mars és a Föld pályája közötti térben keringenek, azaz néha megközelíthetik a Földet. Mivel a pályájuk sohasem keresztezi a Földét, becsapódásra sem most sem a jövőben nem lesz lehetőség. Miért olyan érdekes egy kisbolygó amely nem csapódhat a Földnek, és amely többnyire olyan halvány, hogy még amatőr távcsövekkel sem észlelhető? Megpróbálunk a cikk végén erre a kérdésre is válaszolni, de először lássuk az érmet.
Az érem előlapján félgömböket, hullámokat figyelhetünk meg. Ezek között bal oldalról indulva, majd felfelé kanyarodva egy pálya rajzolódik ki, a felirat: "SELEUCUS" szerint ez a kisbolygó pályája a Nap körül. Jobb oldalon a kisbolygó névadójának I. Szeleukosz szeleukida uralkodónak portréja található. Az éremművész Victor Huster volt, akinek szignója kb. 10 óránál látható a képen.
Az érme hátlapja is igen érdekes, a tudományok születése címet adhatnánk neki. Az éremkép közepén apró betűkkel ugyan, de kiolvasható szöveg: "UNIVERSITAT BOCHUM". Az érem ezüstből készült, melynek finomsága szintén jelölve van:999. Átmérője 37mm, súlya 45 gramm. Az előlap és hátlap együtt adja meg a választ mi a különleges ebben a kisbolygóban.
Hans-Emil Schuster ugyanis bochumi csillagász, - bár a felfedezést a chilei Európai Déli Obszervatóriumban végezte, - a bochumi kutatók javasolták 1985-ben a Seleucus elnevezést. Az alkalom kapóra jött az Észak-Rajna-Vesztfália-i Tudományos és Kutatási Minisztériumnak, és a Ruhr-Universität Bochum numizmatikai gyűjteményét I. Szeleukosz szeleukida uralkodó egy látványos érmével gazdagította. A bochumi Stadtsparkasse-ben interdiszciplináris - filológiai, történeti, numizmatikai, régészeti és csillagászati szempontú - kiállítás rendeztek, melynek a "Seleukos - Ein König und ein Stern" (Seleukos - egy király és egy csillag) címet adták. Az esemény keretében került sor az emlékérem kibocsátásra.
Az éremről, annak hátteréről a Geldgeschichtliche Nachrichten 1987 márciusi számában, annak 100. oldalán olvashatunk egy rövid cikket Frank Berger tollából. A lenti link segítségével az érem készítőjének honlapjához juthatunk.