Vénusz átvonulások

Ritka és látványos jelenség, mikor a Vénusz átvonul a Nap előtt. Szerencsésnek mondhatja magát, aki látta. hiszen generációknak nem adatik meg a lehetőség. A következőre 2117-ben fog sor kerülni.

A Föld és a Vénusz keringési ideje olyan, hogy hosszabb távon az átvonulások szabályos ritmust mutatnak. Két Vénusz-átvonulás között 8, majd 105,5, megint 8, majd 121,5 év telik el; a 0,5 évekből következik, hogy a találkozások kétszer december elején, kétszer június elején kerülnek sorra. A távcső felfedezése, pontosabban Galileo Galilei által csillagászati célra történő első használatbavétele óta mindössze nyolc alkalommal volt Vénusz-átvonulás megfigyelhető. Ez azt is jelenti, hogy mielőtt az első bolygókutató űrszonda segítségével közelebbit megtudhattunk a bolygóról, az emberiség összesen hat lehetőséget kapott arra, hogy a bolygókorongot távcsővel ellenfényben megvizsgálhassa, a méretét, alakját pontosabban megállapíthassa, esetleges kis méretű holdját észrevehesse, sőt, hogy az áthaladás adatait egyéb számítások végzésére felhasználhassa. Ilyen csillagászati számítás a Nap-Föld távolság, azaz a csillagászati egység (CSE) pontos meghatározása. A csillagászok a 18. században már ismerték minden bolygó pontos keringési idejét, így Kepler III. törvénye alapján kiszámítható volt a bolygópályák méreteinek aránya. Ha csak egyetlen pálya pontos méretét, sugarát, pontosabban fél nagytengelyének hosszát sikerülne megtudni, az alapján a többi bolygópálya adatait is megkapnánk. Edmond Halley angol csillagász 1716-ban közzétette a javaslatát a Nap–Föld távolság megmérésére, amelyhez a Vénusz átvonulásait tartotta a legalkalmasabbnak az akkor rendelkezésre álló lehetőségek közül.

Az 1761. június 7-i átvonulás volt az első lehetőség a mérésre. A politikai helyzet azonban nem tette lehető megfelelő számú és pontosságú mérés elvégzését. Az 1769. június 3-i Vénusz-átvonulás pontos megfigyelésére újabb expedíciók indultak. Ezen Hell Miksa jezsuita csillagász is részt vett, és Sajnovics Jánost társául választva Vardø szigetéről figyelték meg az eseményt.

venus 1874 előlapAz 1874. december 9-én bekövetkezett átvonulás során készültek az első fényképfelvételek, de ez a technika még a kísérletezés szakaszában volt, ezért kevés sikerült közülük. Magyar megfigyelők is voltak. Weinek László egy német expedícióval a Kerguelen-szigetekről észlelt, mostoha körülmények között. Kolozsvárott az éppen levonuló korongot figyelték meg Konkoly Thege Miklósék. A franciák hat hivatalos expedíciót indítottak a világ minden részébe. Az alkalomra a párizsi verdében emlékérmet készítettek, nagyjából 250 darab bronzot és 14 ezüstöt. Ez utóbbiakat az expedíciók vezetői (hatot) és más prominens politikusok kaptak. A bronzokat egyszerű hajósok éppúgy megkapták, mint a haditengerészet, az akadémia vagy éppen a képviselőház emberei. Az érme előlapján allegorikus kép látható. A Napisten Helios kvadrigán előtte női alakban Vénusz. A Földön ülő női alak figyeli a jelenséget. A körirat: "QVO DISTENT SPATIO SIDERA IVNCTA DOCENT". Ennek jelentését Camille Flammarion francia csillagász Népszerű csillagászat című könyvében így fordítja franciára: "Par leur rencontre, les astres nous font connaître les distances qui les séparent". Ez magyarul annyit tesz, mint a csillagok találkozásukkal felfedik az őket elválasztó távolságot. Természetesen itt csillagok alatt a Napot és a bolygókat kell érteni. Az időjárási viszontagságok miatt kevés megfigyelés volt sikeres, és a számítások eredménye is pontatlan volt. A csillagászati egység - azaz a Nap-Föld távolság - pontos meghatározására a Mars megfigyelése használhatóbb eredményt adott. Alul az érem készítő művész neve Alphée Dubois látható.

venus 1874 hátlapAz érem hátoldala négysoros szövegben tudósít a kiadás okáról, idejéről és a kiadó Francia Tudományos akadémiáról. Néhány érembe az adományozott nevét is belevésték.

1882. december 6-án Amerikából észlelték végig magyarok egy német expedíció keretében a Vénusz-átvonulást. Európából és így Magyarországról is a jelenség kezdete látszott csak. A Szombathely melletti Herényben Gothard Jenőék próbálkoztak fényképezéssel és kontaktusméréssel is. A felhők miatt nem tudtak kontaktust mérni, és az alacsonyan álló Nap gyenge fénye miatt a fényképek sem sikerültek.

2004. június 8-án az egész Magyarország a Vénusz-átvonulás lázában égett, derült idő mellett figyelhettük meg a teljes jelenséget, magunk is megtapasztalhattuk a „fekete cseppet”, a Vénusz légköre okozta anomáliákat. A kontaktusok mérése ugyan nem volt tudományos értékű, de az Európai Déli Obszervatórium (ESO) tudósai fogadták a lelkes amatőr észlelők adatait, megkísérelve újra kiszámolni a csillagászati egység értékét. A sok mérési adat átlaga 149608708 ± 11835 km, ami csupán 10838 km-rel nagyobb a jelenlegi hivatalos értéknél.

A jó időnek köszönhetően egész Európából megfigyelték az átvonulást. Ennek emlékét egy német érmen találjuk meg. Az előlapot a Nap-Föld páros uralja. A Nap előtt a Vénusz és pályája látható. Az esemény három szereplőjének csillagászati jelei és nevük is felkerült az éremre. Ezek a Nap (☉ SONNE), a Föld (♁ ERDE) és a Vénusz (♀ VENUS). Köriratban az esemény és ideje: "DER VENUS-TRANSIT", "8. JUNI 2004".

venus 2004 hátlapvenus 2004 előlap

A hátoldalon az úgynevezett "Flammarion fametszet", melyet valójában ismeretlen művész készített és először Flammarion 1888-ban megjelent könyvében található. Köriratban: "EIN MENSCHHEITSTRAUM DIE ENTDECKUNG DES UNIVERSUMS IM MITTELALTER", azaz az ember álma az univerzum felfedezéséről a középkorban.

venus 2012A 2012-es átvonulás láthatósága az 1769-eshez volt hasonló. Vagy keletre, vagy az északi sarkkör fölé kellett utaznia annak aki látni akarta. Magyarországról csak a jelenség vége látszódott. Nem úgy mint Kínából, ahonnan a teljes átvonulás megfigyelhető volt. Erről egy szép éremmel is megemlékeztek. Az előlapon az átvonulás "nyugati" szemléletű ábrázolása látható, a Nap előtt Vénusz női alakban vonul át. Az érem három átvonulás pályáját ábrázolja, a 2004-es, a 2012-es és a majdani 2117-esét. Rákerült az éremre a Föld és a Vénusz pályájának síkja, amely jól szemlélteti miért is olyan ritka, hogy ez a három égitest egy vonalban áll.

venus 2012 hátlapA hátoldalon az átvonulás "keleti" megjelenése látszik. A Nap és a Vénusz ábrázolása kicsit más. Csak a 2012-es átvonulás pályája került az éremre, de egy magyarázó ábra is látható, ami a parallaxis jelenségét szemlélteti. Jól látható, hogy a Földön egymástól nagyon távol elhelyezkedő megfigyelők miért látják máshol a Nap előtt az átvonulást. Ezért is indítottak annak idején a világ minden szegletébe expedíciókat. Minél nagyobb a megfigyelők között a távolság, annál pontosabban lehetett a csillagászati egységet meghatározni.

Az érmemből mindössze 100 darab bronz és vörösréz példány készült, a peremükön sorszámozva.